Boring now

Kezdem unni.
Mehetne lejjebb.
Csak még egy kicsit.
Egy icipicit.
Mozduljon lejjebb.

----------------------------------------

46,0

Skinny

Mirror, mirror on the wall
Ruthless to your victim
Suiting you becomes my love
Tied to my reflection
Hunger takes a hold of me
Making my decisions
Glossy fashion magazines will feed my new addiction

----------------------------------------

48,9

Drunkard

De legalább már elmúlt dél.
Innentől kezdve ugye nem is lehet alkoholizmus.

------------------------------------------

Gimme gimme more, 

gimme more, 

gimme gimme more

(vodka)

I hope

Remélem azt kapod, amit megérdemelsz.
Remélem kirúgnak az iskoládból.
Remélem kirak a csajod.
Remélem rájössz arra, hogy milyen másoknak fájdalmat okozni.
Remélem kirabolnak és összevernek közben.
Remélem elkövetsz valami bűnt, és bezárnak érte.
Remélem minden homokos téged fog seggbedugni.
Remélem annyira nyomorult életed lesz, hogy öngyilkos akarsz lenni miatta.
Remélem, hogy sosem fog sikerülni.
Remélem, hogy az egész kibaszott életed boldogtalanul éled majd le.
Remélem, hogy olyan szar lesz, hogy senki sem fogja már megérteni.
Remélem, hogy pszichiátriára kerülsz, és nem hatnak majd a gyógyszerek.

Mit remélem... Kívánom, hogy így legyen.
Dögölj meg te utolsó kis senki.
Te mocskos szar, te emberiség mocska.
Pusztulj el, hogy több embert már ne tudj bántani!!!

--------------------------------------------

Pathetic

Arrogant

Tactless

Rude

Irresponsible

Klutzy

Just die already, you fucking bastard!

Who am I then?

Bántani akarom magam. Kárt tenni magamban. Meg akarom vágni magam. Újra és újra. Állandóan. Egyre mélyebben. Fájdalmat kell okoznom magamnak. Saját magam egy részének. Illetve egyes részeinek.

Annak a szarnak, aki tönkreteszi az életem.
Annak a ribancnak, aki mindenkivel le akar feküdni, még a nemek sem érdeklik.
Annak az inszomniás idiótának, aki nem hagy aludni éjjelente.
Az anorexiás lánynak, aki nem tud enni.
Annak a férfnak, aki nem enged nőként viselkedni.
A gyereknek, aki nem hajlandó megbocsátani.
A kleptomániásnak, aki állandóan a lopáson gondolkozik.
Az önképzavaros nőnek, aki nem bír tükörbe nézni.
A mazochistának, aki akarja, hogy mások is bántsanak.
A feltünést kereső kamasznak, aki nem bírja elviselni, hogy ne ő legyen a középpontban.
Az alkoholistának, aki esténként titokban iszik.
A zárkózott kisfiúnak, aki egyedül akar lenni egész életében.
A partzörült picsának, aki állandóan emberekkel veteti körül magát.
A depressziósnak, aki meg akar halni.
Az adrenalin hajhászó fiatalnak, aki nem képes leállni.
A lázadó kamasznak, aki a szabályok ellen megy.

Ezért akarom bántani magam. Ezért akarok kárt tenni magamban. Ezért akarom megvágni magam. Újra és újra. Állandóan. Egyre mélyebben. Ezért kell fájdalmat okoznom magamnak. Saját magam egy részének. Illetve egyes részeinek.

--------------------------------------------

Who am I then?

What is left underneath?

Beyond those parts.

I am empty.

Am I dying?

Please help!

Help me!

Get me out of my misery,

I'm too weak to do it alone.

I Just Wanted To Kill You

Nincs mit mesélni az érzéseimről. Nem kell magyarázat. Nem kell más, csak a puszta tény. Meg akartalak ölni. El akartalak tüntetni a Föld felszínéről, mert egy szánalmas kis szar vagy. Egy féreg, aki nem érdemli meg az életet. Ezért tettem, amit tennem kellett. Ezért mentem oda a lakásodhoz, és ezért hívtalak le beszélgetni. Tudtam, hogy le fogsz jönni, hiszen kis hiúján szerelmet vallottál nekem. Le is jöttél, nem csalódtam, elvégre viszonylag jól ismerem az embereket. Lejöttél a sötétbe. És az életeddel fizettél.

Nem mondtam semmit. Nem köszöntem. Nem mondtam, hogy baj van. Csak előhúztam a kés, és mellbe szúrtalak. Ötször. Miért? Azért, mert gyűlölöm a hozzád hasonló szánalmas pöcsöket. Azért, mert neked meg kell halnod, hogy véletlenül se adhasd tovább ezt az életképtelen gént. Azért, mert meg kell mentenek a jövő generációit TŐLED!

Fröcsögött a vér, és te összeestél. Én pedig nevettem. Nevettem a tudaton, hogy ennyivel is jobbá tehetem ezt a világot, hogy végre egy retardálttal kevesebb marad.

Miután a tested a földre hullott - mert ugye még nem éltem ki magam - felnyitottam a hasad. Gőzölgő beleid a havas talajra estek. És én csak gyönyörködtem a látványban. Hogy lehet valami ennyire gyönyörű és kielégítő? Ahogy a vértócsa egyre nagyobb lett alattad, úgy lettem egyre nyugodtabb. Mire végre leállt a folyamat, úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek. Végre megtettem, amit tennem kellett, és többé nem kell szenvednem a gyengeséged miatt.

Remélem a pokolra jutsz, te féreg! Annál ugyanis nem érdemelsz jobbat!

Unbroken Circle

A kör közepén állt. Fehér ruhás gyerekek ugráltak kézen fogva körülötte. Arcukon angyali mosoly. A hajukban virágokból font koszorú. Az ég tiszta volt, a nap forrón és ragyogóan tűzött le rájuk. Látta mozogni a gyerekek száját, szinte hallotta az édes gyermeki hangokat, ahogy együtt énekelnek, dicsőítik apró és törékeny életük megalkotóját. A felsőbbrendű tökéletes lényt. Visszagondolt a saját gyermekkorára és elöntötték a kedves emlékek. A vasárnapi családi ebédek, ahol az apja megdicsérte egy-egy ügyes cselekedete miatt, ahol az anyja tálcán hozta a friss, gőzölgő ételt, ahol a testvérei vidám kacagása az egyetlen, amit hallani lehetett a szobában. Kinyitotta a szemeit, kiszakítva magát az emlékek áradatából. Boldogság árasztotta el a szívét. Szeretet vette körül, tiszta és csodálatos.

Hallotta a zenét. A mennyország édes hangjai visszarántották a feladatához. A szertartáshoz.

Lenézett magára, meglátta a kést a saját kezében. A gyermekek tovább rótták a köröket. Felemelte a kést és a csuklójához tartotta. Mélyen a húsába nyomta, majd megrántotta. A penge átszakította a bőrt, a húst, az inakat és a verőeret is a karjában. A vér fröcskölni kezdett. Az égen szürke fellegek jelentek meg, és villámlani kezdett. A gyermekek, továbbra is egymás kezét fogva, mosollyal az arcukon táncoltak haldokló teste körül. Ahogy a vére a fehér ruhájukra fröccsent, a boldogság maszkja úgy kezdett el lemállani az arcukról, mintha savval locsolták volna le puha bőrüket. Ajkak nélküli torz fejekké változtak, akik szemeiben rettegés és fájdalom látszott csak. Az égből vörös villámok csaptak a földbe, és az eddigi megnyugtató zene egy felkavaróan kifacsarodott melódiába csapott át. A gyermek-démonok egyre gyorsabban rótták a köröket, arcuk egy száj nélküli néma sikolyba torzult, de nem engedték el egymás rothadó húsú kezét. Csak vonaglottak körbe-körbe, egyre szédítőbb sebességgel. Próbált az édes emlékekbe menekülni az istentelen látvány elől, próbálta maga elé idézni a boldogságot, a hitet, ami pár másodperccel ezelőtt még természetesnek tűnt számára. Egy pillanatra sikerült felidéznie az asztalt. Az ebédet. De a pillanat hamar elmúlt, és a kép átalakult. A tálcán férgek tekergőztek nyálkásan. A testvérei elhalványultak, majd eltűntek. Csak az üres székeik maradtak hátra. Az asztalfőnél egy szörnyeteg ült, vicsorgó fogakkal, és tömte magába a felszolgált férgeket. Az anyja helyén, egy kitömött bábu állt. A szája bevarrva, a szemei kiégetve, a ruhája szétszaggatva. Próbálta elhessegetni magától a gondolatot, és könyörgően az égre emelte tekintetét. Hogy lehet ez? - kérdezte magától. A növények eltűntek körüle, csak parázs és hamu volt akármerre nézett. És a táncoló démonok. A fröcskölő vér. A horror, a felismerés horrora, hogy nem létezik Isten. Hogy nincs senki, nem várja senki az útja végén, hogy egyedül van.

A vérfagyasztó gondolat, hogy hibát követett el.

A tánc és a zene abbamaradt, amikor a szíve az utolsót ütötte. Az rothadó gyermekek köre megnyílt, pontosan egy testnyi helyet hagyva szabadon. A kör közepén lévő tetem - mintha felgyorsult volna az idő - zsugorodni és oszlani kezdett. A folyamat végére pontosan úgy nézett ki, mint a körülötte állók. Felkelt és beállt közéjük a szabad helyre. Egy gondolatfoszlány átsuhant az agyán, egy darabka felismerés, az események realizálása. Megértette a többiek fájdalmas arckifejezését, a kétségbeesésüket, de amint kezei a két oldalán álló lény kezeivel összezáródtak, minden egyedi gondolata megszűnt. A kör ismét bezárult. Részese lett a kollektív tudatnak, aminek egyetlen célja volt. A mennyország álcájának fenntartása a külvilág felé.

Egészen a következő szertartásig.

----------------------------------------------------------------
Will the circle be unbroken

By and by, by and by

Is a better home waiting 

In the sky, in the sky?